Ágnes Asszony (1. Rész) Lyrics

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

[English translation:]

Mistress Agnes (Part 1)

Mistress Agnes in the streamlet
Comes to wash her linen sheet;
Downward is the blood-stained cover
Carried by the current fleet.
Father of mercy, forsake me not!

“Mistress Agnes, what thing wash you?”
Boys now ask her from the street.
“Children, go away, keep quiet;
Chicken's blood hath stained my sheet.”
Father of mercy, forsake me not!

Neighbouring women then come asking:
“Where's thy husband, Agnes, say?”
“Why, my dears at home he sleepeth;
Go not in and wake him, pray.”
Father of mercy, forsake me not!

“Mistress Agnes,” says the sheriff,
“Come to prison now with me.”
“O, my dove, I cannot go till
From all stains this sheet is free.”
Father of mercy, forsake me not!

Deep the prison, one ray only
To the darkness bringeth light;
This one gleam its day illumines;
Ghosts and visions crowd the night.
God of mercy, forsake me not!

All day long poor Mistress Agnes,
Fronting this faint glimmer sits;
Looks and glares at it unceasing
As before her eyes it flits.
Father of mercy, forsake me not!

For, whene'er she looketh elsewhere,
Ghosts appear before her eyes;
Did this one ray not console her;
Sure, she thinks, her reason flies.
Father of mercy, forsake me not!

In the course of time her prison
Opened is, and she is led
To the court; before the judges
Stands she without fear or dread.
Father of mercy, forsake me not!

She is dressed with such precision
One might almost think her vain;
Even her hair is smooth and plaited
Lest they think she is insane.
Father of mercy, forsake me not!

In the hall around the table
Sit the judges in concern;
Full of pity they regard her,
None is angry, none too stern.
Father of mercy, forsake me not!

“Child, what hast thou done? Come, tell us
Grave the charge against thee pressed;
He, thy lover, who committed
This fell crime, hath now confessed.
Father of mercy, forsake me not!”

“He will hang at noon to-morrow.
Since thy husband he hath killed;
And, for thee, a life-long captive
Thou shalt be; the court hath willed.”
Father of mercy, forsake me not!

Mistress Agnes, seeking clearness,
Striveth to collect her mind;
Hears the voice and knows the sentence;
Clear of brain herself doth find.
Father of mercy, forsake me not!

What they say about her husband
Well she cannot comprehend,
Only understands that homeward
More her way she may not wend.
Father of mercy, forsake me not!

Back to: Dalriada Lyrics