A Walesi Bárdok (1. Rész) Lyrics

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!

[English translation:]

The Bards of Wales

Edward the king, the English king,
Bestrides his tawny steed,
"For I will see if Wales," said he,
"Accepts my rule indeed.

"Are stream and mountain fair to see?
Are meadow grasses good?
Do corn-lands bear a crop more rare
Since wash'd with rebel's blood?

"And are the wretched people there,
Whose insolence I broke
As happy as the oxen are
Beneath the driver's yoke?

"In truth this Wales, Sire, is a gem,
The fairest in your crown:
The stream and field rich harvest yield,
And fair and dale and down.

"And all the wretched people there
Are calm as man could crave;
Their hovels stand throughout the land
As silent as the grave."

Edward the king, the English King
Bestrides his tawny steed;
A silence deep his subjects keep
And Wales is mute indeed.

The castle named Montgomery
Ends that day's journeying;
The castle's lord, Montgomery,
Must entertain the king.

Then game and fish and ev'ry dish
That lures the taste and sight
A hundred hurrying servants bear
To please the appetite.

With all of worth the isle brings forth
In dainty drink and food,
And all the wines of foreign vines
Beyond the distant flood.

"You lords, you lords, will none consent
His glass with mine to ring?
What? Each one fails, you dogs of Wales,
To toast the English king?

"Though game and fish and ev'ry dish
That lures the taste and sight
Your hand supplies, your mood defies
My person with a slight.

"You rascal lords, you dogs of Wales,
Will none for Edward cheer?
To serve my needs and chant my deeds
Then let a bard appear!"

Back to: Dalriada Lyrics